 |
 |
 |
 |
Citera
A 17-18. századi Európában a főleg
német nyelvterületen ismert hangszer a múlt
században jutott el Magyarországra, és
vált az egyik legismertebb legnépszerűbb népi
hangszerré az ország egész területén.
Formailag három alaptípusát különböztetjük
meg: az un. "vályú", "hasas"
és "kisfejes" citera. Az 1950-es évektől
a hangszer technikai fejlődése (kromatikussá
vált, hangolása egységes lett) lehetővé
tette citerazenekarok kialakulását. A magyar
citerazenekari hangzás azzal, hogy minden játékos
funkcionális kíséret nélküli
dallamot játszik, Európában szinte
egyedülálló kuriózum. (Ezt a hangzást
ezen kívül csak a skót népcsoport
dudazenekarnál találjuk meg.)
|
|
Tekerőlant
Középkori, 10-12. századi ősét
organistrumnak nevezték, és az egyházi
zenében az orgona elődhangszereként ismerték.
A 18. században francia főúri udvarok
előkelő, divatos hangszere. Ezután népszerűségét
elvesztve a parasztok, koldusok jellegzetes hangszerévé
vált. Magyarországon a 18. század óta
ismerik, kizárólag a Dél-Alföldön
használatos.
|
|
Koboz
Arab eredetű, rövidnyakú, gömbölyű
hasú népi hangszer, a lant közeli rokona.
A 17. században Magyarországon általánosan
elterjedt, ma már kizárólag a moldvai
csángó magyarok használják ének-
és tánckíséretre.
|
|
Duda
Magyarországon a 15. század óta ismert kromatikus hangsorú kecske-, birka-, ördög- illetve emberfej formájú figurális díszítésű hangszer. Egy "egyszemélyes zenekar"; egyszerre három darab nádból készült síp szólaltatható meg (dallam-, kontra-, basszussíp). A tömlő készülhet kutya-, kecske- illetve birkabőrből. Ördöngős boszorkányos hangszernek tartották; rengeteg hiedelem fűződik hozzá.
|
|
Ütőgardon
Csellóhoz hasonló, házi készítésű,
húros ritmushangszer. A négy darab azonos hangra
hangolt húrt egy fa verővel ütik, közben
az egyik húrt ujjal pengetik, "csípik".
Hegedű, vagy furulya mellett tánckíséretben
használják Erdélyben. Valószínűleg
a 17-18. századi dob szerepét vette át.
|
|
Doromb
Az átlagosan 4-6 cm hosszúságú,
fémből készült hangszert Európában
a 14. század óta ismerik. Magyarországon
vándor cigány kovácsok készítették
és terjesztették. Főleg gyermekjáték-hangszerként
volt ismeretes.
|
|
Tilinkó
Legnépszerőbb furulyaféle, kb. 60-80 cm
hosszúságú, hangváltó lyuk
nélküli ajaksípos hangszer. A fúvás
erősségének változtatásával
illetve a cső végének befogásával
és nyitásával a természetes hangskála
hangjaiból álló dallam szólaltatható
meg rajta. Ma már csak a mai Románia területén
élő magyar népcsoportok használják
Erdélyben és Moldvában.
|
|
Furulya
Az átlagosan 30-50 cm hosszúságú,
dúr hangsorú magyar pásztorfurulya 6
hangváltó lyukkal rendelkezik. A magyar nyelvterület
egyes részein - főleg Erdélyben és
Moldvában - a furulyás játék közben
beledünnyög, belemorog a hangszerbe, így
annak hangját elváltoztatva, felerősítve
egyfajta jellegzetes, különleges hangzást
képes létrehozni.
|
|
Tambura
Lant-félék családjába tartozó, hosszúnyakú, kis hasú dallamjátszó hangszer. Hozzánk perzsa-arab területről délszláv közvetítéssel jutott el. A múlt században létrejött tamburazenekarok igényeinek megfelelően kialakult prím, kontra és nagybőgő változata is.
|
|
Kaval
Méretét és formáját tekintve
a hosszúfurulyához hasonló, de hangsorában
eltérő,
ötlyukú, ajaksípos hangszer. A dünnyögős
játékmód, és a játékos
ajkának a síp szélébe értetése
következtében az egyébként halk
hangú hangszeren egy jellegzetes, felhangdús
hangszín jön létre. Különleges
(moll terces, bővített kvartos) hangsora miatt
balkáni népek között is közkedvelt
furulyaféle, használatos a román népzenében
is. A magyar népzenében leginkább a moldvai
csángók használják. |
|
ugrás
az oldal tetejére
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
|
