 |
 |
 |
 |
A
mai gyerekek már nagyon keveset tudnak a régi
vásárokról. De kérdezzék
csak meg szüleiket, különösen pedig nagyszüleiket,
nekik fölcsillan a szemük a vásár szó
hallatára.
Miért volt olyan emlékezetes esemény a
vásár szüleink, és nagyszüleink
idejében? A vásár ünnepnapnak számított,
ritka látványosságot, és különleges
szórakozási alkalmat nyújtott.
|
|
| 
|
Pénteken
és szombaton volt az állatvásár,
vasárnap reggeltől estig, esetleg hétfő
délig tartott a kirakodóvásár. Kihirdették
a templomokban, a kisbíró kidobolta, hogy a soron
következő országos vásárt ez
évben is megtartják.
Gyereknek, fiúnak, leánynak egyaránt kijárt
a vásárfia. A fiúk csapatostul mentek bámészkodni,
vásári élményeket szerezni, hogy
utána hetekig meséljék egymásnak,
ki mit látott. Zsebükben édesanyjuktól
vagy keresztanyjuktól kapott pár krajcárral
a legjobban tetsző vásárfiát keresték:
olcsó játékszert, fakardot, falovat, cukorkát,
törökmézet, más apróságot. |
Az
árucikkeknek nincs szabott áruk. Lehet, sőt
kell alkudni. Aki nem alkuszik, hanem első szóra
megadja, amit kérnek tőle, arra furcsa szemmel
néznek.
A kikiáltók mondásait külön élvezet
hallgatni. Nagy erõvel igyekeznek rábeszélni
a ténfergőket, hogy nézzék meg a
sátorban a csodatörpét, a tűznyelőt,
a búvárembert és a bolhacirkuszt. |
|
|
A
század elejei vásári sokadalom hangulatát
idézve - elsősorban óvodások és
alsó tagozatos általános iskolások
számára - ajánlja műsorát
a két népzenész-zenetanár alkotta
Színkópé Társulat.
A rendhagyó énekórán, irodalomórán,
iskolai rendezvényen, nyári táborban
bemutatható tréfás, zenés előadáson
vásári kikiáltószövegek,
népi hangszerek kíséretében vásárt
idéző népdalok, megzenésített
gyermekversek kerülnek bemutatásra. Megjelenik
a kisbíró, a perec- a csizma- a kékfestõ-
a kalendárium- és a kalapárus, a cserépárus
- fazekasmesternél kiderül, hogy kinek milyen
csínytevése volt aznap, a cserépsíp
ugyanis csak a jó gyerekek kezében szólal
meg. Megkóstolható a frissen sült, ropogós
perec is. A kékfestõ- kelmeárus sátránál
az újonnan megvásárolt fejkendõ
és szoknya, a bőgatya rövid táncmulatságban
próbálható ki. |
| A
vásári komédiás jelenetekben megismerkedünk
a képmutogatóval, a világhírű
cirkusz igazgatója a következő előadásra
már csalogatja közönségét, ahol
a világ legkisebb embere, a repülő kutya,
az erőművész, a kardnyelő már
készül az előadásra. |
|
|
„Erre,
erre, ifiasszony,
Más boltosra ne hallgasson!
Az én nevem Olcsó János,
Kinek híre általános.
Van itt minden, ami kék,
Babos kendő, hupikék!
S milyen olcsó, hallja csak,
Csak egy pengő, csak, csak, csak!
Tessék, tessék, jó portéka,
Egynek sincsen maradékja,
Én mondom ezt, Olcsó János,
Kinek híre általános.” |
ugrás
az oldal tetejére
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| |
 |
|
