Monochord - vagy monolini

Monochord (mono = egy, chord = húr)

Az elnevezés Pitagorasz (Kr. e. 570 körül – Kr. e. 495) nevéhez fűződik, aki Görögországban ezzel az egyhúros hangszerrel kísérletezett, használta a zenei intervallumok közötti matematikai arányok bemutatására.
Ma a monochord kifejezés egy olyan hangszert jelent, amelyen több egyenlő hosszúságú húr van, oktáv - valamint kvint húrtartománnyal.
(Az általam készített hangszereken dó - dó’ -szó - dó’ hangok szólalnak meg ismétlődve - általában 21 húrral)
Amikor az egész monochord megszólal, hangok és felhangok sokasága visszhangzik, a hangszer hangja egyfajta szférikus zene előtt nyit ajtót.
A hangszert többnyire ujjakkal szólaltatják meg, a játékos a mutatóujját maga felé húzza a húrokon keresztül.
Gyakorlással olyan folyamatos hangzás érhető el, amelynek úgy tűnik, nincs eleje vagy vége.
A zeneterapeuták, a hanggyógyítók által használt monochord hangjainak ismétlődő jellege és az általa alkotott hangkép a nyugodt, pihentető, stresszmentes környezet megteremtéséhez nyújt tökéletes segítséget.

Több hangnemben, egyedi díszítéssel rendelhető hangszer.

Csillag díszítésű monochord